Séta a ködben

Van egy szokásom, miszerint az év utolsó napján igyekszem legalább egy-két órát fotózással tölteni. Szeretem egy jó kis sétával és a legkedvesebb időtöltésemmel zárni az évet. Így történt ez az idén is, de volt egy kis eltérés a korábbi évekhez képest. Mivel ez a blog csak az elmúlt év tavaszán indult, így most először fotóztam "szilveszteri" utcaképeket, pillanatokat. Ne számítson senki ünneplő tömegre, tűzijátékra. Én most más pillanatokra vágytam és megkaptam. Izgalommal vártam az év utolsó napját. A megelőző két napban gyönyörű idő volt, de nem tudtam mit tartogat majd számomra a szilveszter. Ködös, párás és nagyon hideg időre ébredtünk - ám a Nap sugarai is erősnek bizonyultak. Köd és napfény! Micsoda párosítás! Hihetetlenül szép ilyenkor a fény-árnyjáték. A célpontom idén is a Népsziget volt és a fotósétára a feleségem is velem tartott. Szokásunkkal ellentétben nem a folyópartra mentünk le, hanem elindultunk a Népsziget úton. Nyáron nagy errefelé a nyüzsgés, de most végtelen csend fogadott minket. A látványban nem csalódtunk.

A téli szürkeségbe szinte belehasítottak a fakoronákon áttörő napsugarak. A távolabbi részek pedig ködbe vesztek.

A nyári zsibongó teraszok, vendéglőudvarok, kempingek most az ürességtől kongtak. 

Az úton is mindössze egy-két sétáló családdal találkoztunk. Mindenki csodálta a fény és a köd játékát vagy megállva figyelték a fákon a madarak ténykedését.

Elértük a sziget déli csúcsát innen lesétáltunk a partra, hogy azon az úton jussunk vissza Újpestre.

A Nap kissé beleerősített mielőtt nyugovóra tért a párafelhők mögött. 

Pillanatok alatt eltűnt a párafelhő mögött, rohamos tempóban sötétedni kezdett. Elértük az északi összekötő vasúti hidat, melynek túlparti vége a ködbe veszett.

A köd lassan átvette az uralmat, már csak néhány óra volt hátra a 2012-es évből. Hazaindultunk.

Ha tetszett ez a poszt és szeretnél még további képeket is látni erről a fotósétáról akkor klikk ide és klikk ide.