Óbuda a 2000 éves város

A városnézés által szervezett várostörténeti séta.

E poszt története még péntek reggel kezdődött. Vero a Lásd Budapestet blog írója továbbított részemre egy levelet. Meghívót kapott szombatra, egy óbudai várostörténeti sétára, melyen egyéb irányú elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni. Az utóbbi időben én több posztot is írtam Óbudáról, ezért gondolta, hogy érdekelhet a dolog. Örömmel vettem a váratlan lehetőséget és azonnal elküldtem a jelentkezésemet, melyre rövid időn belül meg is kaptam a visszaigazolást. Már csak az időjárást figyeltem izgatottan. Pénteken egész nap szakadt a hó és szombatra sem ígértek sok jót az időjósok. A jóslat bejött, szakadó esőben indultam Óbudára és emiatt csak minimális fotófelszerelést vittem magammal. Elsősorban az új információk iránti vágyam vitt, kevés fotó készült - az is csak dokumentációs céllal. Az előzetes információk alapján limitálva volt a jelentkezési létszám 30 főben. A találkozó délelőtt 9.50-kor volt a Zichy-kastély előtt, a Szentlélek téren.

Az Óbudai Múzeum bejáratánál már messziről láttam a gyülekező embereket, itt fogadott minket Kanizsai Eszter művelődésszervező és idegenvezető. Most szeretném megjegyezni, hogy milyen alkalomból szerveződött ez a séta. Minden év februárjában kerül megrendezésre az Idegenvezetői Világnap. Idén már 12. alkalommal és ennek kapcsán szerveződött ez a várostörténeti séta, melyről részletes információt a Városnézés honlapján is olvashattok az alábbi linken. (Klikk ide). A regisztráció és egy kis melegedés után elindultunk a három órás sétára. 

Rengeteg új információt tudtam meg a városrészről a túra során. E poszt terjedelme most nem lenne elég ezeket leírni, ezért majd a későbbiekben fogom megtenni - több részben. Most úgy gondoltam, hogy röviden leírom a séta útvonalát és a megtekintett látnivalókat. Kezdjük hát! Óbuda egy igazán különleges része a fővárosnak. A cím nem sem véletlen, hiszen itt tényleg 2000 évnyi történelem várja a látogatókat. Itt jól megférnek egymás mellett a római kori romok, középkori templom és kolostor maradványok, múltszázadi házak, éttermek és korunk toronyházai. Múlt és jelen.

Sétánk a Szentlélek térről indult ahol először meghallgattuk Esztertől a legfontosabb tudnivalókat a Zichy-kastélyról, valamint az előtte álló Szentháromság-szoborról. Innen a Főtér felé indultunk, ahol rögtön egy számomra új információval lettem gazdagabb.

A tér közepén áll egy kis házikó, amit eddig nem tudtam, hogy anno mi célt szolgált. Nos, az egy gázfogadóház. Régen az Óbudai Gázgyárból érkező gáz nyomását csökkentették itt, valamint elosztóként is működött. Innen először a Laktanya utca felé kanyarodtunk ahol esernyőinkkel mi is a Várakozók szoborcsoport részei lehettünk. Korábban már írtam ezekről a szobrokról (klikk ide). Nem tehetek, róla nagyon tetszik a kompozíció hangulata, így a szakadó eső sem akadályozhatott meg abban, hogy ismét készítsek róluk pár fotót.

Innen visszafordultunk a Főtér irányába, elhaladtunk a Postakocsi étterem előtt. Apropó az étterem. Eszter hívta fel rá a figyelmünket, hogy már nem üzemel. Megdöbbenten hallottam. Nem tudom mikor zárt be, de bizonyára sokak számára ismerősen cseng ez a patinás név az éttermek hosszú sorában. Neve a múltra utal. Innen nincs messze a Bécsi út, amely anno tényleg Bécsbe vezetett. A Főtéren átvezető útról lehetett rátérni. A hosszú út előtt vagy után, itt pihentek meg a postakocsik - innen a név. A Városháza mellett áll Harrer Pál szobra (1829-1914).

Ő volt Buda, Pest és Óbuda egyesítése előtt Óbuda első és egyben utolsó polgármestere. Az egyesítésről folyó egyeztetéseken olyan jól képviselte Óbuda érdekeit, hogy az utókor e szobor felállításával mondott köszönetet. A Harrer Pál utcát elhagyva a Kórház utca, Vöröskereszt utca irányában haladtunk tovább. Itt látható a régi római légiótábor keleti kapujának rekonstrukciója - sajnos korunk már-már szokásosnak mondható "díszítéseivel".

A Flórián téren megtekinthettük a légiótábor déli kapujának, az aluljáróban pedig a padlófűtéses római közfürdőnek a romjait. A kijáratnál már egy másik kor emlékei vártak minket. A Kálvin közben áll Budapest legrégebbi református temploma. A középkorban pedig itt állt az óbudai királyi vár, amely még valamikor a XIII. század elején épült. Beengedték a csoportot a templom pincéjébe, ahol megtekinthettük a régi várfal egy kis, fennmaradt részét. Az ásatások során megtalálták a várkapitány síremlékét is, melynek másolata az aluljáróban kiállított kövek között látható.

Következő célunk a Kiskorona utcában található klarissza templom és kolostorrom volt. Innen pár perces sétával ismét egy hatalmasat ugrottunk az időben. Megérkeztünk a Mókus utcába, ahol betértünk a híres Kéhli étterembe.

1899-ben alapították és a mai napig működik. Nagyon hangulatos hely és az ott ebédelő vendégek ellenére (szerencsére nem voltak sokan) beengedték a csoportot. Megnézhettük a régi kaput, a kocsmát, a különtermet, a pincét, a tisztaszobát és a Krúdy emléktáblát. Innen az utunk a középkori piactérre vezetett, ahol Ferenc deák háza látható. A ferences és a klarissza kolostor romjain kívül ez az egyetlen épület, ami megmaradt a felszínen az egykori királyi illetve királynéi városból. A tér túloldalán áll az Óbudai zsinagóga, amely hosszú hányadtatás után visszakerült az izraelita közösséghez és felújítása után, 2010-től már ismét zsinagógaként funkcionál. Majd átsétáltunk a Szent Péter és Pál templomhoz. Meghallgattuk ennek is a történetét. Sajnos a templom zárva volt, ezért nem nézhettük meg a Máriacelli kegyszobor másolatát. Sétánk itt ért véget.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Eszternek a kiváló vezetésért és, hogy a rossz idő ellenére is végig jókedvűen és mosolyogva vezette a csapatot. Az ajánlott linkek közé kitettem a Városnézés oldal elérhetőségét, ajánlom a programjait!