Márciusban hallottam meg először a hírt, miszerint döntés született a terminál bezárásáról. Egyik este, a munkám végeztével leszálltam és készítettem pár emlékfotót a még üzemelő létesítményről. Akkori gondolataimat és a fotókat itt nézhetitek meg. Aztán 2012. május 29-én a tervet tett követte. 21.30-kor felszállt az utolsó járat, az ajtók bezárultak és velük együtt e gyönyörű épület egy korszaka is lezárult. Lassan három hónap telt el azóta. Gondoltam egyet és ismét tettem egy fotósétát.
Elszomorító látvány fogadott. Egy "gazdátlan", magára hagyott épületet találtam megláncolva és elhanyagoltan. Szellemterminál ahol megállt az idő. A fotók késő délután, úgy 18.00 óra körül készültek, de a kihelyezett órákon fél 12 múlt. Nem véletlenül írtam, hogy az épületet megláncolták. Oszlopokkal vették körül és azokra láncot helyeztek fel.
A tájékoztató feliratok még utazásra invitálnak vagy éppen azt mutatják, hogy hol találjuk meg érkező ismerősünket. A bejáratnál kihelyezett növények elpusztultak. Nem maradt itt senki, aki öntözte volna őket. A sorsuk a bezárással együtt pecsételődött meg.
Pedig ez az épület megélte a hőskort, műemlékvédelmet kapott, sokunknak sokat jelent, jelentett.
Hogyan kezeljük a műemléket? Íme. A természetet nem lehet megállítani láncokkal. A falak tövében már megjelentek a gyomnövények.
A korábban induló és érkező utasoktól zsongó előtér must üresen tátong. A BKV buszmegálló táblákat leszerelték, csak az egy méteres csőcsonkok állnak ki a járdából.
A kültéri padok még mindig helyet kínálnak, de már nincs kinek...
A poszt második részében szétnézünk az épület körüli parkosított területen is.
A témával kapcsolatban ajánlom még az alábbi folyamatosan frissített posztjaimat is:
Szomorú látni, hogy véget ért egy nagyszerű korszak a hazai repülés történetében. Rengeteg régi fotó kering a neten az egyes terminál jellegzetes épületével, és most végképp a múlt nyeli el mindet.
VálaszTörlésRéges-régen dolgoztam a kettesen, közel állnak hozzám a gépmadarak, így különösen sajnálom a történteket.
Szomorú látvány a sorozatod, igazán hatásosan érzékeltetik a valóságot.
Köszönöm Tibor. A kezdetektől repülési területen dolgozom. Ebben az épületben léptem be anno a Malév-hoz. Szomorúan látom a sorsát és sajnos a poszt második része is hasonlóan lehangoló lesz.
TörlésLehangoló képsorozat, sajnos...
VálaszTörlésJó magyar szokás szerint hagyják ezt is lepusztulni, aztán majd milliókat költhetnek a felújításra, ha netán csoda történne és újra megnyitnák.
Én sem értem... Lehet, hogy már ember sincs az állagmegóvásra?
Törlés:( szívfacsarító
VálaszTörlésValóban az :(
Törlés