Ötcsillagos negyed

Azok a szerencsés városok, melyek területén a miénkhez hasonló vár, kastély vagy egyéb műemlék magaslik, igyekeznek azt fokozottan karbantartani, állapotukat megőrizni. Hiszen ezek a legfontosabb látványosságok, melyek megtekintése kötelező program a városba először érkező turistáknak. Sokszor hallom, olvasom, hogy a budapesti panoráma a Várral, a Mátyás-templommal, hídjainkkal, a Dunával és az Országházzal az egyik legszebb a világon. Valóban gyönyörű és ehhez nagyban hozzájárul a Várnegyed. Mióta utoljára itt jártam sokat változott és azt kell mondanom, hogy előnyére. Egy ötcsillagos negyed.

Az előző posztban afféle turistafotókat mutattam be és megígértem, hogy ebben a posztban feltekintünk a homlokzatokra, bekukkantunk egy-két kapualjba. 

Az egyik kapun bekukkantva egy meglehetősen sötét kis belső udvart láttam. Csak egy kevés fény érkezett felülről - szinte csak sugárban. Megvilágítva egy Tifanny lámpával díszített, látogatócsalogató kirakatot.

Továbbsétálva újabb nyitott kapura lettem figyelmes. A háziak által kihelyezett és gondozott cserepes növények hada nagyon hangulatossá tette a kis belsőudvart.

Innen nem messze a járda mellett állt egy öreg Trabant. Sorban álltak a turisták, hogy lefényképezhessék egymást a rendszerváltás előtti korszak egyik jelképével. Nem is értem, hogy kerülhetett ez a kocsi ebbe a közegbe. Talán a tulajdonos megőrizte emlékként. Én még sem azt fotóztam le. Figyelmes lettem egy Mini Morris krómozott visszapillantójára. 

Kerestem a legjobb pozíciót. Kicsit becsillanjon a Nap, én az árnyékban maradjak és minél több látszódjon az utcából. Hallottam, hogy a hátam mögött összesúgtak - nem értették mit fotózok ilyen hosszan elhúzódóan. Innen a Tóth Árpád sétányra kanyarodtunk. Tucatnyi régi ágyú mellett haladtunk el.

Mielőtt befejeztük volna a kiadós vasárnapi sétát, még leütünk az egyik padra és élveztük a napsütést.