Török emlékek Budán 2.rész

A városnézés által szervezett várostörténeti séta

Pár utcasarokkal odébb megérkeztünk sétánk következő állomásához, a Király fürdőhöz.

Ahhoz, hogy az utcáról láthassuk a magas kőkerítés mögött rejtőzködő  kupolákat kissé tovább kell haladnunk és a Ganz utca felől kell visszatekintenünk. Ez a fürdő az egyik legjelentősebb török kori emlékünk, mely építése az előző posztban már jól megismert Szokollu Musztafa nevéhez fűződik. Ezt a fürdőt lehetőségünk volt belülről is megnézni, ezért erről később egy külön posztban, bővebben fogok beszámolni. Innen ismét egy hosszabb séta következett, mely végén egy kiadós emelkedővel Buda egyik leghangulatosabb kis utcája várt minket. 

A Gül Baba utca emelkedési szöge és kövezete igazi kihívást jelent a turistáknak, de éppen ettől olyan hangulatos is. Régi és új, színes és visszafogottabb színvilágú házak váltogatják egymást. 

Az utcára kihajló bokrok alatt visszanézve lettem figyelmes erre a fiatal párra, akik egy kicsit lazítottak a lépcsősor megmászása előtt.

A következő fotó azt hiszem jól érzékelteti a rövid utcácska emelkedési szögét. Mielőtt elindultunk volna az utcából nyíló és a türbéhez vezető lépcsősoron már az ORFI épületének tetejével egy magasságban voltunk.

A lépcsősor leküzdése után már Gül Baba türbéjének tövében haladt a kis csapat. A téglalábazaton mindenhol graffiti - ismét megkérdezem, ide miért kellett?

A síremlék bejárata előtt a dervis szobra fogadja a látogatókat. A virágzó fák lombja nagyon szép hátteret szolgáltatott a következő fotóhoz.

A türbe jelenleg ingyenesen látogatható. Természetesen mi is megnéztük közösen.

Itt is sok fotót készítettem, ezért a türbéről is feltöltök majd egy különálló posztot a közeljövőben. Innen indultunk a séta utolsó állomása felé. Útközben, a Frankel Leó úton elhaladtunk egy meglehetősen rozsdás kupola előtt.

Nos, a terület története meglehetősen érdekes, tudtuk meg Esztertől. Az 1800-as évek közepén egyre nagyobb érdeklődés övezte a fürdőzést Buda ezen részén. Vállalkozó kedvű befektetők ezért az út két oldalán fürdőket emeltek. Szeparálva a módosabb és a szegényebb rétegeket. A fotón látható épület 1895-ben készült el. A háború után a fürdő már nem kezdett el újból üzemelni. Állagmegóvás hiányában az épület állapota rohamosan romlani kezdett, egy részét lebontották. Az áltörök fürdő viszont védelmet kapott, mivel ez volt az első vasbeton kupola az országban. A területre bekukkantva is szomorú látvány fogadott minket.

Van még egy csavar a terület történetében. Az épület mellett terül el a Malom-tó. Ide is jutott egy szenzációs felfedezés, ugyanis itt a főváros közepén, a Rózsadomb tövében fedezték fel a Molnár János-barlangot. Ez a kristálytiszta vizű, 27C fokos termálvizes barlang kiemelt védettséget kapott. A rom mögötti hegyben nyitották meg a barlang bejáratát, így most az épület is hasonló védettséget élvez. Egy biztos, nem lesz egyszerű tisztázni itt a jogokat, felelősségeket, de bízzunk benne, hogy végül minden jóra fordul a leromlott állapotú területtel. Innen pár perc sétával értük el a Veli bej fürdőt.

Erről a fürdőről pár hete láttam beltéri fotókat és az új enteriőr nagyon megfogott. Nagyon vártam, hogy élőben is láthassam. Nem csalódtam benne, egy igazán modern fürdőt ismerhettem meg, melyről szintén egy külön posztot fogok majd feltölteni a későbbiekben. Az első részt Kereszt és félhold címmel indítottam, legyen hát a zárókép is ezzel kapcsolatos. A fotón a Veli bej kupolái és a Császárfürdői Szent István kápolna tornya látható. Próbáltam olyan nézőpontot találni, hogy azt a látszatot keltsem mintha ez egy épület lenne... kereszt és félhold egyben.

E poszt végén szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem Eszternek a remek sétát, a vezetést, a rengeteg új információt, Attilának pedig a folyamatos felügyeletet. Olyan helyekre jutottam be a program segítségével, ahová magamtól nem mentem volna el. Mint azt az előző posztban írtam, számomra ez egy picit "idegen" világ, de így most ezt is láthattam. A séta weboldalát itt érheted el.

A feleségemmel mi is kellemesen elfáradtunk, de aznap délutánra mi beterveztünk még egy programot. Miután elbúcsúztunk a sétatársaktól, elindultunk a Füvészkertbe, hogy részesei lehessünk a Sakura ünnepnek. A japán cseresznyefa virágzásról szóló poszt és fotók megtekintéséhez klikk ide.