Budapest 100 - Magyar utca 27.

Budapest 100 - Százéves házak ünnepe (2013. április 6-7.)

A ferencvárosi háznézés után a következő célpontom a belvárosban volt. A Kálvin tértől csak néhány perces sétára található Magyar utca 27-be igyekeztem. Mint mindig, először a ház homlokzatával ismerkedtem.  Az épület felújított külsővel tornyosult fölém a rendkívül keskeny és egyirányú utcában. Ívek, szobrok, újszerű nyílászárók - jól tartotta magát a százéves matuzsálem.

A bejárati kapun belépve - még a kapualjban - igazi meglepetés várta az érdeklődő látogatókat. Néhány lakó friss süteményekkel, üdítővel örvendeztette meg a betérőket. Itt sikerült kapnom egy Budapest100 hivatalos térképet is. Megjegyzem a két nap alatt is csak egyedül itt láttam ezt a kiadványt. Külön ismertető nem volt kirakva az épületről, de egy helyi lakó fáradhatatlanul fogadta a vendégeket, újra és újra elmondva a ház rövid történetét. A Bokor Gyula és Ács Aurél által tervezett ház belső udvara már valóban emlékeztetett százéves múltjára. (Köszönöm a kiegészítést "z"-nek!)

A földszinten a volt házfelügyelői lakással szemben érdekes színfolt keltette fel a fotósok érdeklődését. Az itt lakók minden bizonnyal vidám emberek és nagyon szerethetik a gyerekeket. A kihelyezett színes kis kütyük nagyon feldobták a kissé sötét belső udvar hangulatát.

A ház Dr. Vidéky Emil megbízásából épült és a világháború óta csak egyszer volt felújítva. Az udvaron tavaly cserélték ki a burkolatot, de a folyosókon még az eredeti és meglehetősen rossz állapotban lévő kövezeten lépdelhetünk.

A lift nem működött, így csak a lépcsők megmászásával lehetett felfedezni az emeleteket.

E házban lakott Tímár József akit a Nemzeti Színház színészeként ismerhetett meg a nagyérdemű. Legendás alakítása máig emlékezetes "Az ügynök halála" című darabban.

A vezető hölgy sokat panaszkodott a jelenlegi lakók egy részére. A második és harmadik emeleten már jószerivel csak külföldiek laknak. Hangoskodnak, nem tartják be a házi rendet és már milliós nagyságrendű a közös költség hátralékuk. A ház bejárása közben nem hagyhattam ki a kovácsoltvas korlátok megörökítését.

A régi idős lakók bejárati részei szépek, rendezettek.

A legfelső szinten kialakított régi mosókonyha és mángorló már jóval lehangolóbb képet mutatott.

Természetesen itt is megtaláljuk a régi cselédlépcsőt.

A két nap alatt meglátogatott házaknál, utcáknál többször szembesültem azzal, hogy valamilyen közük volt a nyilvánosházakhoz, bordélyokhoz. Így volt ez a Magyar utca házaival is, hiszen anno ez volt a régi városfalhoz simuló legkülső házsor. Vezetőnk még élénken emlékezett a gyerekkorában hallott Maison Frida (mezonfrida) nevére, amely a szomszédban "üzemelt" és legmenőbb luxusbordély volt. A bentlakók mellett állítólag időközönként unatkozó úriasszonyok is feltűntek a "szolgáltatást" nyújtó hölgyek között. Miután kijöttem a házból, lefotóztam a szomszédos ház felújított bejáratát is. Talán a véletlen műve, de az ajtó még most is piros.