Újra a csendhegyen

Csendhegy. Ugye milyen szép hangzású szó? Gyorsan meg is jegyzem, hogy nem én találtam ki. Pár hónapja akadtam rá egy blogra Csendhegyek címmel, amely a Magyarországon található összes kálváriát próbálja meg összegyűjteni, a történetüket leírni és fotókon keresztül bemutatni. Nagy vállalkozás, de nekem is tetszik az ötlet. Egyszer már tudtam segíteni fotókkal a szerzőnek és a múltkori óbudai sétám kapcsán megígértem neki, hogy visszamegyek és lefotózom a blog számára az összes stációt. Egy meglehetősen hideg és szürke vasárnapon aztán elindultam. Most a Kiscelli utca felől érkeztem, hiszen a Pércsi Lajos lépcsőnél található az első stáció.

Visszanézve látható csak, hogy milyen meredek és hosszú lépcső vezetett fel idáig.

A lépcső mellett, meglehetősen komor és kopár környezetben állt az első stáció, melyen Pilátus halálra ítéli Jézust.

Innen továbbsétálva a kanyarban áll a második stáció, melyen Jézus vállára veszi a keresztet.

Nagy nyári viharoknál a hegyoldalon szinte szabadon, megállíthatatlanul tombolnak az elemek. Ennél a stációnál jól látható, hogyan próbálták megvédeni a magas képoszlopokat a szél erejétől.

Itt áttértem a Doberdó útra és elindultam a harmadik stáció felé. Ám csak a hűlt helyét találtam! Alig két hete jártam itt, akkor még minden rendben volt. Végignéztem az út mentén és az összes további stáció is hiányzott. Micsoda pech, de valójában örültem mert ezek szerint máris elkezdődött a képoszlopok felújítása. Az egyik stáció helyén egy játékos gyerkőc egy télapó figurát szúrt a friss földhányásba.

Ha már eljöttem, gondoltam fotózgatok még a környéken. Azokat a képeket majd a következő posztokban fogom megosztani az olvasókkal. Hazaérve megírtam a kudarcomat a fent említett blog szerzőjének. Ő viszont egy jó hírt küldött a válaszában. Aznap a Szent Vér templom plébánosának segítségével sikerült beszereznie fotókat az összes stációról. "Minden jó ha a vége jó" szokták mondani.